Köszönöm az érdeklődésedet!
Sorsfordító útmutató
Útmutató ahhoz, hogyan értsd meg a visszatérő mintáidat, lépj ki az áldozatszerepből, és szerezd vissza a saját életed feletti erődet
Én személy szerint hülyét kapok ezektől, de talán te is hallottál már ilyen mondatokat:
"Minden úgy jó, ahogy van."
"Csak engedd el."
"Majd az Univerzum rendezi."
"Ez a karmád, fogadd el."
És tudod mit?
Van, amikor ezek a mondatok valóban jólesnek.
Amikor fáj valami, amikor csalódtál, amikor elfáradtál, amikor már századszor futod ugyanazt a kört, nagyon fontos lehet, hogy valaki végre ne akarjon "megszervizelni"....
Csak lásson.
Megértsen.
És egy kicsit megtartson.
A léleksimogatással tehát nincsen semmi baj.
Viszont jobb, könnyebb, boldogabb életünk nem lesz tőle.
Hosszútávon nem simogatásra van szükségünk, hanem arra, hogy szeretettel, de őszintén megnézzük:
mi az, amit mi magunk viszünk tovább újra és újra?
Nem azért, mert mindenért mi vagyunk a hibásak, hanem azért, mert azon tudunk változtatni, ami a mi kezünkben van.
És ez óriási különbség.
Nem hibást keresünk. Kulcsot keresünk.
Szerintem az önismeret egyik legnagyobb félreértése, hogy a felelősségvállalás egyenlő az önhibáztatással.
Pedig nagyon nem!
A felelősségvállalás nem azt jelenti:
"Biztos én rontottam el."
Hanem azt:
"Megnézem, mi az én részem ebben.
Megnézem, hol van lehetőségem változtatni."
Ez nem büntetés.
Ez szabadság.
Mert amíg kizárólag a másik ember, a körülmények, a múlt, a család, a karma vagy a balszerencse kezében van a történeted kulcsa, addig te csak vársz.
Hogy majd ő megváltozik.
Majd megérti.
Majd észrevesz.
Majd visszajön.
Majd végre megbecsül.
Majd az élet egyszer csak normális lesz.
Nos…
néha sajnos az élet nem kapja meg időben az erről szóló körlevelet.
Ilyenkor érdemes megnézni: mit tudsz te másképp csinálni?
A RenArt Test- és Lélekszervizben nincs rózsaszín köd
Nem szeretném elhitetni veled, hogy három pozitív megerősítés után minden problémád eltűnik.
És azt sem, hogy egy energetikai oldás után soha többé nem kell foglalkoznod önmagaddal.
Én sem vagyok egy hegytetőn meditáló, minden életigazság birtokában lévő guru.
Nem eszem szivárványt, sem csillámot.
Ember vagyok.
Tanulok, tapasztalok, fejlődöm, időnként én is újranézem a saját működéseimet.
Nem fölötted állok.
Melletted.
De van valami, amit fontosnak tartok.
Nem szeretném megerősíteni benned azokat a működéseket, amelyek újra és újra ugyanabba a fájdalmas helyzetbe visznek vissza.
Sokkal inkább abban szeretnélek támogatni, hogy megértsd:
mi történik benned, miért történik, és hol tudsz végre mást választani.
A sorsod kódjai
Lélektérkép és a láthatatlan belső "szoftver"
Ismerős?
"Miért történik velem mindig ugyanaz, csak más szereplőkkel?"
Másik kapcsolat.
Másik munkahely.
Másik főnök.
Másik barátság.
Másik történet.
Az érzés mégis kísértetiesen ugyanaz.
Megint te alkalmazkodsz.
Megint te vársz.
Megint te próbálod megmenteni.
Megint te bizonyítasz.
Megint úgy érzed, nem vagy elég fontos.
Megint te cipelsz többet, mint amennyi valóban a te csomagod lenne.
Ilyenkor könnyű azt mondani:
"Nekem egyszerűen nincs szerencsém."
Vagy:
"Én mindig rossz embereket fogok ki."
Néha valóban találkozunk olyan emberekkel, akik nem tudnak vagy nem akarnak jól kapcsolódni hozzánk.
De ha ugyanaz az érzés újra és újra visszatér, érdemes mélyebbre nézni.
Lehet mögötte gyermekkori tapasztalat.
Családi minta.
Örökölt működés.
Régi veszteség.
Félelem.
Vagy egyszerűen egy olyan belső szabály, amelyet valamikor régen megtanultál:
"Akkor vagyok szerethető, ha alkalmazkodom."
"Akkor vagyok biztonságban, ha nem okozok problémát."
"Nekem kell erősnek lennem."
"Nem számíthatok senkire."
"Ha elég jó leszek, talán végre szeretni fognak."
Ezeket a mondatokat sokszor már nem is gondoljuk tudatosan.
Csak együtt élünk velük.
Amikor már nem tudod, hol végződik a múlt, és hol kezdődik a te életed
A Lélektérkép és a különböző elemzések abban segíthetnek, hogy jobban ráláss saját működésedre, adottságaidra és visszatérő mintáidra.
Mert előfordulhat, hogy valamit hosszú ideje "hibádnak" gondolsz magadban, miközben valójában csak rosszul használod azt, ami eredetileg érték benned.
Lehet, hogy érzékeny vagy – de megtanultad elnyomni.
Lehet, hogy határozott vagy – de azt tanultad, hogy csak akkor szeretnek, ha csendben maradsz.
Lehet, hogy mélyen érzel – de olyan közegben nőttél fel, ahol az érzelmeknek nem nagyon volt helyük.
Lehet, hogy természetedből fakadóan önálló vagy – mégis egész életedben mások elvárásai szerint próbáltál működni.
A múlt fájdalma nem ordít.
Csak a háttérből némán irányít.
A trauma szót sokan kizárólag nagy, drámai eseményekhez kapcsolják.
Pedig az ember működésére kisebb, ismétlődő élmények is mély hatással lehetnek.
Például amikor gyerekként újra és újra azt éled meg:
jobb, ha csendben maradsz.
jobb, ha figyeled, milyen hangulatban van anya / apa.
jobb, ha nem kérsz túl sokat.
jobb, ha ügyes vagy.
jobb, ha nem sírsz.
jobb, ha alkalmazkodsz.
A gyerek ebből nem pszichológiai tanulmányt ír.
Hanem stratégiát.
Megtanulja, hogyan lehet biztonságban.
És ami gyerekként segített túlélni vagy alkalmazkodni, felnőttként már könnyen válhat korláttá.
Három működés, amelyben rengetegen magukra ismernek
1. "Csak ne legyen belőle baj." – a túlzott alkalmazkodás
Inkább nem mondod el, mire vágysz.
Nem szólsz.
Lenyeled.
Megmagyarázod magadnak, hogy "nem olyan fontos".
Csak legyen béke.
Csak ne haragudjon meg.
Csak ne veszítsd el.
Kívülről ez néha kedvességnek tűnik.
Belül viszont lassan gyűlik a hiány.
Mert miközben folyamatosan figyeled, mire van szüksége a másiknak, egyre kevésbé hallod:
neked mire lenne szükséged.
A meglévő nehéz érzések mellé finoman bekúszik még a neheztelés is:
ha igazán szeretne...
igazán észrevehetné...
igazán megcsinálhatná...
miért mindent nekem kell....
Nem azért teszed, mert gyenge vagy.
Szerintem csak ezt tanultad meg és korábban ez volt a "biztonságos kapcsolódás"
De felnőttként már megtanulhatod azt is:
attól, hogy vannak igényeid, még nem vagy szerethetetlen.
2. "Ha nem én tartom kézben, szétesik minden." – a kontroll
A kontrolláló emberről könnyű azt gondolni, hogy erős, kemény és mindent irányítani akar.
Pedig a kontroll mögött nagyon gyakran félelem van.
Mi történik, ha nem figyelek?
Mi történik, ha nem készülök fel mindenre?
Mi történik, ha megbízom valakiben?
Mi történik, ha egyszerűen csak hagyom történni a dolgokat?
A kontroll gyakran nem hatalomvágy.
Hanem egy régi belső mondat:
"Csak akkor vagyok biztonságban, ha mindent én tartok kézben."
És ez rettenetesen fárasztó.
Mert az élet sajnos makacs jószág.
Nem mindig hajlandó követni az Excel-táblázatunkat.
3. "Én mindent megteszek másokért." – a mártírszerep
Te segítesz.
Te intézed.
Te meghallgatod.
Te megoldod.
Te alkalmazkodsz.
Te tartod össze.
És egyszer csak ott állsz teljesen kimerülve, azzal az érzéssel:
"De engem mikor fog valaki végre szeretni, támogatni, értékelni?"
Ez borzasztó fájdalmas.
És nem azért kerültél ide, mert rossz ember vagy.
Szerintem valamikor azt tanultad meg:
a szeretetet ki kell érdemelni.
Csak akkor vagy értékes:
ha szükség van rád.
ha adsz.
Szépen lassan megtanultad, hogy a "nem" veszélyes.
Pedig egy kapcsolatban az adás akkor egészséges, ha nem kell közben eltűnnöd saját magad elől, illetve meg kell tanulni elfogadni is. Így áramlik az energia: adok-kapok körfogásban
És akkor ki a hibás?
Talán senki.
Vagy legalábbis ez nem a leghasznosabb kérdés.
Sokkal érdekesebb lehet ez:
Mi történik köztünk?
Mit hozok én ebbe?
Mit hoz a másik?
Mi az, amit automatikusan ismétlek?
És hol van az a pont, ahol már választhatok másképp?
Ez az a hely, ahol az önismeret már nem önboncolgatás.
Hanem erő.
Hogyan történik nálam a "Szerviz"?
Nem kész életrecepteket osztogatok.
Nem mondom meg, mit kell tenned.
Nem döntöm el helyetted, hogy válj el, maradj, mondj fel, békülj ki vagy költözz Tibetbe.
Abban segítek, hogy jobban lásd azt, amit belülről nézve sokszor nagyon nehéz észrevenni.
A Lélekszervizben többféle megközelítést kapcsolok össze, többek között:
- Sorselemzést,
- Lélektérképet,
- Kapcsolati működésfeltárást,
- Pszichogenetikai összefüggéseket,
- valamint energetikai blokkoldást.
Az elemzések segítenek rálátni arra, mi ismétlődik és hogyan működsz benne.
Az energetikai blokkoldás pedig segíthet feloldani a visszatérő elakadások mögött meghúzódó belső feszültségeket, hogy könnyebben tudj változtatni az életeden.
De van itt egy fontos rész.
A felismerés önmagában még nem változás.
Az energetikai oldás sem varázspálca.
Mindenképpen egy fantasztikusan fontos lépés.
De azt, amit már felismertél, a hétköznapokban neked kell elkezdened másképp működtetni.
Mert ha feloldunk egy blokkot, de utána ugyanúgy nemet mondasz saját magadra…
ha felismered, miért választasz mindig ugyanúgy, de továbbra is becsukod a szemed…
ha pontosan tudod, hol sérülnek a határaid, de soha nem jelzed…
akkor egy ponton újra ugyanott találhatod magad.
Kicsit más díszlettel.
Más szereplőkkel.
De ugyanazzal a forgatókönyvvel.
Nem az a cél, hogy tökéletes legyél
A valódi változás szerintem nem úgy néz ki, hogy egy reggel felébredsz, és innentől minden reakciód bölcs, emelkedett és spirituálisan kifogástalan.
Szerencsére.
Elég fárasztó lenne.
A változás sokkal inkább így nézhet ki:
Régen három hétig hallgattál.
Most három napig.
Később talán három óráig.
Aztán egyszer csak észreveszed:
"Várjunk csak. Ezt most megint csinálom."
És választasz valami mást.
Ez már változás.
Nem tökéletesség kell.
Tudatosság kell.
Sorsfordító önvizsgálat
Ne azt keresd, melyik kérdésre tudsz "jól" válaszolni.
Itt nincs jó válasz.
Csak őszinte.
Vegyél elő egy papírt, és fejezd be ezeket a mondatokat:
1. Az a helyzet, amely újra és újra visszatér az életemben…
2. Amikor ez megtörténik, általában azt gondolom, hogy…
3. Leginkább attól félek, hogy…
4. Emiatt rendszeresen azt teszem, hogy…
5. Amit valójában szeretnék, az…
6. Amit nem merek kimondani, az…
7. Amit mindig a másiktól várok, de talán nekem is meg kellene adnom önmagamnak…
8. Amit már nagyon régóta tudok, mégsem merek meglépni…
9. Ha nem félnék attól, hogy mások mit gondolnak, akkor…
10. Az első apró dolog, amit mostantól másképp tehetek…
És még egy kérdés.
Talán a legfontosabb:
Mi lenne, ha nem az lenne a kérdés, hogy ki tehet arról, ahol most tartasz – hanem az, hogy innen merre szeretnél továbbmenni? Milyen más döntést hozhatok?
A sors nem ítélet
Nem gondolom, hogy azért történnek velünk nehéz dolgok, mert "megérdemeltük".
És azt sem, hogy minden fájdalomra rá kellene sütni:
"Ez a karmád."
A sors számomra nem büntetés.
Inkább egy térkép.
Vannak benne örökölt utak.
Ismerős kerülők.
Zsákutcák.
Régi családi ösvények.
És vannak pontok, ahol egyszer csak rájössz:
nem muszáj tovább ugyanarra menned.
A múltad hatással lehet rád.
De nem kell, hogy örökre ő vezessen.
Nem kell tovább harcolnod önmagaddal
Lehet, hogy amit eddig hibának gondoltál magadban, valamikor védelem volt.
Lehet, hogy az alkalmazkodásod egyszer fontos volt.
A kontrollod biztonságot adott.
A falak megvédtek.
A túlzott erősséged átsegített valamin.
Nem kell gyűlölnöd ezeket a részeidet.
Megértheted őket.
Megköszönheted, hogy valamikor segítettek.
Aztán megvizsgálhatod:
szükséged van még rájuk ugyanúgy, mint régen?
Mert az önismeret nem arról szól, hogy darabokra szedjük magunkat.
Hanem arról, hogy végre megértsük:
mi miért történt a múltban – és mit szeretnénk továbbvinni belőle.
A következő lépés
Ha olvasás közben többször azt érezted:
"Ez nagyon én…"
akkor már történt valami fontos.
Ráláttál valamire.
Ne akarj ma mindent megoldani.
Figyelj meg egyetlen visszatérő helyzetet.
Egy reakciót.
Egy mondatot.
Egy félelmet.
És amikor legközelebb megjelenik, ne szidd magad.
Csak kérdezd meg:
"Ez most valóban én vagyok – vagy egy régi működésem beszél belőlem?"
Néha innen indul egy egészen új történet.
Ha pedig szeretnéd mélyebben megérteni, mi mozgatja a saját visszatérő helyzeteidet, az elemzésekkel segítek rálátni a mintáidra, az energetikai blokkoldással pedig támogathatjuk azoknak a belső feszültségeknek az oldását, amelyek miatt olyan nehéz másképp működni.
Nem azért, hogy valaki mást faragjunk belőled.
Hanem hogy egyre inkább visszatalálj ahhoz, aki valójában vagy.
Mert a sorsod nem egy lezárt történet.
És nem kell minden fejezetet ugyanazzal a mondattal befejezned.
Ezért lett a mottóm:
Értsd meg a múltad, írd át a jövőd!
És ez is:
Amikor lelked rózsája kinyílik, beragyogja utadat aranyló fényével.